Amulett

Balázstól a blogtalálkozón kaptam egy amulettet, ami azt mondta sok mindentől megvéd, csak tartsam mindig magamnál. Egy valami van, ami mindig nálam van, a lakáskulcsom. Ráakasztottam.

Hozzá kell tennem, nem szoktam fontos dolgokat elhagyni, se kulcsot, se pénztárcát, se telefont. Három napra rá éppen a Lindust kísértem dokihoz, amikor elveszett a kulcscsomó. Gondoltam is, na ez vicces, nesze neked amulett! Kerestem a táskámban, P. táskájában, aki motorral vitt oda, a zsebeimben, mindenhol. Majd az a határozott elképzelésem lett, hogy a szegény az M3mas autópályán figyel, magára hagyva az enyészetnek, miközben átgázol rajta tízezer kamion.

A furcsa az volt, hogy általában ha valamit elhagyok ,rögvest pótolnom kell, de ebben az esetben olyan érdektelen voltam. Szinte sztoikus nyugalommal mondtam mindenkinek, majd meglesz. Balázs is ugyanezt írta. Azért bőszen sasoltam naponta az M3 bevezető szakaszt az anyósülésről, hátha meglátom…. Hallgattam napokig mindenkitől- majd betörnek, cseréltesd ki a zárat, etc… Valahogy nem éreztem pánikot. Hosszú napok múlva másoltattam egyet, mert már nem tudtam közlekedni, zár maradt.

Ma meglett a kulcsom. Vikivel beszéltem telefonon mikor egy öngyújtót akartam kikotorni a táskámból. Valami furcsára tapintottam. Ott volt Ő, a bélésbe becsúszva. Lukas volt valamelyik fakkja, a kulcs beesett a lukon, levándorolt a ritikül legaljára és beágyazódott a bélésbe. Hiába forgattam ki aznap az összes zsebét, akkor nem találtam.

Rettenetes módon meg vagyok lepődve. Ennyi. Mégiscsak elhiszem ezt az amulett dolgot! 🙂