Hogy jöttem lefelé egykedvű, vén vizeknek
Folyásán, vontatóim már nem jöttek velem:
Lármás rézbőrű raj közt céltábláúl sziszegtek
Bepingált cölöpökhöz nyílazva meztelen.
De hogy mi sorsra jutnak, mindegy volt nékem ez,
S hogy búzám belga búza, vagy hogy gyapotom angol, –
Alighogy véget ért a parti, furcsa hecc,
Vizek szabadja lettem, ki vígan elcsatangol.
És tél jött, szörnyü zaj közt s engem, kiben siket
Csend hallgatott tunyán, mint a gyermekagyakban,
Felvett az ár: s ha süllyed egy málló félsziget,
Nem szállhat a habokba dicsőbben és vadabban!
Kegyes volt a vihar: a tengerig vetődve
Tíz éjen át lebegtem vidám parafaként
A mélyen, mely a romlás örök hömpölygetője,
S nem néztem: vaksi lámpás vet-é utamra fényt?
Fenyő-ducos begyembe zöld víz lágy íze folyt,
Mint almák hűvös húsa csúszik a gyermek-torkon;
S hányások s bornyomok, sok kékes lomha folt
Letisztúlt rólam és levált a kormány s horgony.
Azóta egyre fürdök a roppant tengerek
Költészetében, melybe csillog csorog és béke
S nyelem e zöld azúrt, hol fulladt emberek
Lebegnek olykor mélán s mintegy gyönyörben égve,
Mert kékes színüket átfesti drága mámor
S ringatja enyhe rengés a réz-szín nap alatt,
S nincs alkohol, csitítóbb, se dal, mely ily puhán szól,
A rőt s rosszízü vágyak ettől megalszanak!
S villámtépett eget s tölcsért, mit a vihar hajt,
S a mélységek hintáit s kanyargó áramát
Láttam s az alkonyt s hajnalt: ez izgatott galambrajt,
S olyast is, mit az ember, ha sejt is, sohse lát.
Láttam sülyedt napot, vad titkokkal befolyva,
Míg alvadt messzeségek violája ragyog
S hallottam, mintha antik tragédiát dalolna,
Messzire elhörgő zajt s mely reszket és gagyog.
S vakító hó-csucsokról álmodtam zöldszin éjen,
Míg messze tengerszemhez rejtelmes útra kelt
Az óceánok csókja: izes áram a mélyben
S mentem vele s a sárga s kék foszfor énekelt.
És át sok hónapon, mint ha dagály robog
A sziklahátak ellen: holdkóros vízi csorda,
Rohantam, nem törődve, hogy szentszüzes fokok
Ragyogó lába zúz és orrom elsodorja.
S találtam tengeren túl s alúl a horizonton
Párduc-szem fényű és virágos szigetek
Kék és furcsa raját, hol ostorként kibomlón
A pőre nép fölött szivárvány libegett.
Láttam maró mocsárt, hol mint egy szörnyű hálón
A sás közé akadt Rém poklos teste reng,
És vizeket rohadni örök szélcsendben állón,
S örvényt, mely tág kerékben az égaljig kereng.
Gleccsert, ezüst napot, gyöngyházhabot, parázs
Eget, sok reves roncsot, mik barna öblön úsznak,
Hol szörnykigyókat kínoz az élősdi marás
S enyhűlni bús szagú vén görbe fákra kúsznak.
S a gyermekeknek én beh szívesen mutatnék
Halat, minőt találtam, aranyból s énekelt,
S züllött utamra olykor rózsát sodort a tajték
S olykor hizelkedőműl édes szél lengve kelt.
S olykor a minden tájak únottja, pólusok
Bús kószája: a tenger, míg ringatott panaszlón,
Beszórt árnyék-virággal, mely kén-szájjal susog
S térden e vak virág közt merengtem, mint egy asszony.
S ringtam, kóbor sziget, és szennyükkel bekentek
Szőkeszemű sirályok, csetepatés család,
Ringtam s némely tetem tört testemen pihent meg,
Majd elhagyott sülyedve: aludni még alább…
Imé, ez vagyok én! züllött hajó, hináros,
Kit elvitt a vihar élőtlen étherig,
S zord flotta s békés bárka ki nem halássza már most
Részeg roncsom, mely a vizekkel megtelik,
Im, bátran, párát fújva, mely rajtam ködként kékűl,
Utam kapút az ég izzó falába fúrt,
S zsákmányúl téptem onnan, finom poéta-étkűl,
Izes nap-cafatot s szakadt, nyulós azúrt!
Bitang deszkám belepte a villamos medúza,
S nyaranta apró szörnyek tintás raja lapúlt
Reám, midőn a hőség tűzvesszejétől zúzva
A reszkető bibor lég izzó tölcsérbe nyúlt.
Oh én, ki immár ötven mérföldnek távolából
Hallottam reszketőn a Poklot, mint üvölt,
S kit újra s újra vár a kék és merev távol,
Megvetlek Európa, únt gátú, ócska föld!
Im én! kit túl az égen várt csillagos sziget,
Hol már a mámoros menny örök kapúja nyitva,
S hol végtelen mély éjben arany fénnyel piheg
Alvó madárseregként a boldog Jövők titka!
– De mégis, sokat sírtam: testem hajnal gyötörte,
S kegyetlen volt a hold és keserű a nap,
Már lázas derekam gyötrelmes görcstől görbe:
Bár megszakadna már s benyelné már a hab!
Oh ha van Európában öböl még, melyre halkan
Vágy vonna: kicsi víz az, egy vak tócsa, hideg,
Hol bús fiúcska guggol az ámbrás alkonyatban
S papírhajót ereszt el, mely lepkeként libeg…
Mert kit megfürdetett minden vizeknek búja,
Nem szállhat révbe többé kalmárhajók után,
S jelzászlók és tüzek hívalgó gőgjét únja,
S hogy hídak vad szeme bámúljon rá bután…
Tóth Árpád
[youtube O4rJUtJM3aM]
37 Comments
” Túl sok benne a hangjegy” O:)
a mi? 🙂
Ez a zene nagyon emlékeztet a Soproni Ászokos szinkron paródia zenéjére
http://www.youtube.com/watch?v=LjsLkEwT4hk
Megpróbáltam ráénekelni a verset! Nem ment! 😀
hehe nagyon rég nem Soproni Ászoknak hívják :)))
a léggitáron már sikerült lefogni a húrokat….
itt jártam Dórika édes szép vers én is régen irtam neked verset édes DÓRIKA igérem hamarosan visszatérek és megleplek eggyel.Izgalommal várom az újabb fotóidat tedd ki ha lesznek puszi szabi
Dóri, nehéz kelés ellen: http://www.indavideo.hu/video/A_vilag_legbonyolultabb_ebresztooraja
Képzeljétek,jelentkeztem az ősszel induló Való Világ 4 – Valóság Showba :))
AUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUU!
Remélem eljön egyszer az a nap, nem pedig úgy, mint a dal címében. 🙂
Különösen kedvelem ezt a számot a death magnetic-ről. Annak idején, amikor a lemez megjelenése előtt kb. egy héttel bemutatták a klipet is, volt az amerikai fórumon egy fickó, aki csak ennyit írt kommentként a dalról. „instant classic” Hát…szerintem is!!!
scaryguy! írd be a google képkeresőbe hogy scar
na ez jut eszembe mindig a nevedről 🙂
@Röfi : Te most a fegyverre gondolsz itt,vagy az Oroszlán Királyos gonosz szereplőre ?
a fegyverre 🙂
„Special Forces Combat Assault Rifle”
Aranyos! 🙂
@Röfi: szép kis mordály. 🙂 de igazából a scaryguy nálam onnan van, hogy egy kicsit 🙂 szeretem a metallica zenekar munkásságát, és hát ezt a figurát a zenekar frontembere kreálta még a kilencvenes évek elején.
http://froschtier.deviantart.com/art/Metallica-Scary-Guy-Shape-116307219
Szia Dóri!
Kérdeznék tőled valamit lehet hogy tudsz segíteni. Arra lennék kíváncsi hogy szeptemberben lesz erotika rendezvény? Mert ha igen akkor veszek a gépre külső vakut.
Köszi
biztos lesz, csak ő nem lép fel többet ilyenen (valami ilyesmit mondott)
Ja ja. Erre én is tudom hogy mondott ilyet de azért elképzelhetetlen nélküle bármilyen erotikus rendezvény. Szerintem. 🙂
Már írni sem tudok 🙂 A lényeg az hogy Dóri nélkül erotika rendezvény olyan mint az étel só nélkül 🙂
… mint a kávé completta nélkül, vagy mint a Dallas Bobby nélkül!
😛
Témától függetlenül gőzkieresztőt küldök: http://www.youtube.com/watch?v=JvjuG_jMF6I
http://penzcentrum.hu/cikk/1025013/1/egymillios_havi_fix_es_meg_a_munkajukat_is_elvezik
Még a végén felcsapok brit sztriptíztáncosnőnek. 😛
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ HELP ME!
Meghallgattatta velem valaki ezt, és azóta ez muzsikál a fejemben, szenvedjetek ti is!
http://www.youtube.com/watch?v=oqHjE_nWj8s
és itt van Dórinak egy metál verzió:
http://www.youtube.com/watch?v=IbGmrMN3saE
és itt a jazz verzió is:
http://www.youtube.com/watch?v=YD38neSK7ho
egy feldolgozás:
http://www.youtube.com/watch?v=9nleVmEfVK8
gitározós:
http://www.youtube.com/watch?v=2UbgcqI1sUA
gitáros 2:
http://www.youtube.com/watch?v=Q8WStZwst9I
WoW verzió:
http://www.youtube.com/watch?v=URR–H97sYQ
Romantikus:
http://www.youtube.com/watch?v=NOZ93t2Tm2w
és még sorolhatnám… szép kis MÉM lett belőle… :)))
Na de hová bújt el Dóri????
Lehet hogy most énekli fel a saját verzióját.. 🙂
Nyugi Dóri megvan még, csak elfoglalt, beszéltem vele pár napja telefonon.
jó neked csak nekünk már elvonási tüneteink vannak
:)))))
@vazasember : Nem is kicsit vannak elvonási tüneteink,remélem most már minél hamarabb lesz egy blogtali 🙂
http://www.borsonline.hu/news.php?hid=33385
A nap barma… egy jót nem dugott életében
… az hagyján, de még egy rosszat sem! 😀
Dóri!
Kérés: Légyszíves adj interjút az AFA-nak!
Köszönöm az olvasók nevében is!
Toti
mi az az AFA? ÁFA?:)
Afgan Felkelök Alma (álma)
No mi van, Dóridrága? se bú, se bá?:)