Bulgária part I.

Itt lennék… Kedd reggel ültünk kocsiba, részemről 3 óra alvás után… Hétfő éjjel még kérdéses volt az életem, mert valami rémséges betegség lett úrrá rajtam, azaz a pisilőm nem működött rendesen, felfázás miatt. A probléma abban nyilvánult meg, hogy nagyon kellett pisilnem, de egész banális módon, nem jött ki… Egész éjszaka a vécén ültem, kicsit sírtam is kétségbeesésemben, minden hozzám tartozó fontos embert végigpanaszkodtam, pánikba estem, hogy hova szaladjak orvoshoz, legfőképpen hogy mikor.

Reggel 10 órakor kellett elindulnunk, nem voltam bepakolva, a műsoros zenéim nem voltak teljesen összemixelve, és még a ruhám is a divattervező bácsimnál figyelt. Esélytelen volt a reggeli orvoshoz menés. Belegondoltam abba, hogy fogok kibírni egy röpke 11 órás utat ebben az állapotban és ijedtemben hajnal 3 kor megittam 2db félliteres sört. Mint tudjuk, a sör az olyan, hogy attól naaa…. a halott ember is bepisil, ha sok sört iszik. Nekem így se ment….

ÓÓÓ, rémes éjszaka elé nézem, ah, mit éjszaka , 3 órás alvás… Aztán Maria Belucci Művésznő, aki hivatásos Tündér és Cica-kutya Mentőangyal, gondolta ,bár nem vagyok állat, (hmmmmm) de segít rajtam, reggel mikor mentünk érte, beszaladt az ismerős gyógyszertárba és csak receptre kapható orvosságot kunyizott ki nekem. Ezúton köszönöm, mert megmentette az életemet. Mindazonáltal minden lehetséges kúton megálltam Kecskeméttől Szófiáig… De már jól vagyok. A szerb-bolgár határnál a vécésnéni kishijján ránkhívta a rendőrséget, mert nem volt 40 forintnak megfelelő helyi pénz nálunk, hehehe. Aztán megelégedett 2 euróval… naszóval….ehhh.

Útközben ettem pacallevest! Huh, és nem volt rossz… 🙂 Marcsi az összes benzinkúton lézengő kóborkutyának vett pástétomot, én beáldoztam az összes sonkás szendvicsem. Szerbeknél és bolgároknál van a legtöbb kóbor állat, ezt rendszerint személyes tragédiaként érjük meg… Mindet rettenetesen megsajnáljuk és miután nem tudok mindenkit egy utánfutóba bezsuppolni és megmenteni-hazahozni, ezért nagyon szar kedvem lesz…

Tegnap volt az első kiállítási nap, túléltük, de mindannyian minuszba lettünk egy-egy ruhadarabbal. A bolgár palik imádnak bugyikat zsebregyűrni.

Machomedia Gergő fotózott, de esélytelen tőle képeket kunyiznom. Azért ma megpróbálom, hátha…

Videózás nem nagyon jön össze, mindenki iszonyúan elfoglalt és szaladósba van… bár még van 3 napom, talán sikerül valamiféle használható anyagot összeforgatnom… vagyis én még okés, hogy kamerázom, de engem ki vesz fel? Lehet egy képkockán nem szerepelek majd, de ennek meg vajon van-e értelme így???