Egy öregúr, aki 12 éve él velem

Nagyszürke egy kertben lakott Fehér nevű testvérével, (sosem voltam jó macskanévadásban) Zuglóban. Fehérnek világoskék szemei voltak és zsemleszínű teste, minek következtében azt hittem, egy plüssállat hever a fűben. Közelebbről megnézve vettem észre, hogy a plüssállat él, alig pár hetes, éhes, szomjas és be van gyulladva a szeme. Elfutottam párizsiért a boltba és kicsalogattam az utcára, majd fölkaptam és hazavittem. 19 éves voltam és rettegtem Apu haragjától, aki seprűvel kergette a szomszéd macskáit a kertben. De Apu debrecenben volt a telken és gondoltam míg hazaér, addig valami épeszű magyarázattal szolgálok macskaügyileg és megmagyarázom a bizonyítványom.

Fehér bebújt a kazán alá és kétségbeesetten pislogott. Éjjel nem tudtam aludni a lelkiismeretfurdalástól, ugyanis előtört belőlem az, hogy rasszista vagyok, ugyanis Fehér gyönyörű volt, de tesókája rémesen csúnya. Szörnyen éreztem magam, hogy a gyönyörű sziámi keverék cica biztonságban van, az ázott verébhez hasonló szürke kis fostos tesvére pedig éhhalálra kárhoztatott.

Reggel hétkor kiugrasztottam az ágyból a szomszéd lányt, és felkerekedtünk. Bekéredzkedtünk a kertbe és másfél órán keresztül kergettük szegény Nagyszürkét, aki minden bokorba elbújt, ahova tudott és minden résbe bemászott.

Megcsíptük, bezsuppoltam egy kosárba és a spórolt kis pénzemmel elindultam vele az állatorvoshoz, aki annyira megsajnálta, lévén Nagyszürkének (aki akkor még öklömnyi volt) nem látszott a szeme világa a begyulladt szemhéjától, hogy nem kért pénzt. Majd hazaérvén együtt kuksoltak a kazán alatt összebújva, míg Apu meg nem érkezett Debrecenből.

Egy-két napig szinte én is a kazán alá bújtam, mert Apu kemény kezű volt, és agyvérzést kapott, amikor szembetalálkozott a saját házában nem is egy, hanem rögtön két macskával. Öt napig az előszobában száműzve laktak, majd egy este arra értem haza, hogy Apu a konyhaasztalnál olvas, Nagyszürke pedig a vállán kucorog és onnan bámulja a könyvet, miközben bajszával pedig az Öreg fülét csiklandozza. Innentől beköszöntött a világbéke.

Azóta Fehér meghalt , Apu is már a temetőben pihen, de Nagyszürke túl egy kutyatámadáson, egy autóbaleseten, még éldegéli öreges napjait.

Három éve elkapott egy immunhiányos betegséget, amit konyhanyelven macskaaids-nek hívnak. Azóta egyre rosszabb lett az állapota. Az én kis szürkekabátos kis öreguram pár hónapja iszonyú bűzt árasztott magából. Eltemettem már egy Kisszürkét ugyanezzel a betegséggel, tudtam mivel jár, a környékbeli állatorvos pedig azt mondta, Nagyszürke szájfekélye gyógyíthatatlan. Lefogyott, csont és bőr volt, nem evett és véres nyál, genny folyt a szájából.

Múlt hét szerdán már elsirattam, de valahogy motoszkált bennem egy gondolat… Felhívtam az állatorvosi egyetem klinikáját és a drága kis nyugdíjasom múlt héten az István úti rendelőben találta magát, ahol kartont kapott, pitiáner pénzért megvizsgálták. Antibiotikum kúrára ítélték, majd ma egy alapos szívvizsgálat után elaltatták, hogy rendbetegyék a kis száját. Mikor érte mentem, a döbbenettől nem tudtam megszólalni.

Az orvos elmondása szerint az ínye annyira elsorvadt, hogy az idegek szabadon voltak a szájában. A fogai lötyögtek a helyükön, pokoli fájdalmai lehettek. Altatásban kihúzták az összes fogát, kitisztították és összevarrták a kis sebeket a fogak helyén. Ígéretet kaptam a teljes felépülésére…

Drága kis szürkezubbonyos veterán bácsikám hazaérve megevett 20 deka parizert, megivott egy adag vizet és most a teraszon pihen a kertibútor párnáján.

Én boldog vagyok, hogy jobban van, és nem tudok mást mondani, mint hogy KÖSZÖNÖM a Szent István Egyetem Klinikájának az István utca 2-ben, azt a korrekt és alapos ellátást, hogy nem kell ennek kis öreg beteges jószágnak fájdalmakkal együttélni. Köszönöm nekik,hogy valószínűleg a maradék kis napjait jóllakottan töltheti el, itt a kertibútor párnáján….

(És sajnálom, hogy önhibámon kívül, hosszú hónapokig nem kapott rendes kezelést, mert valakiknek elhittem azt, hogy erre az állapotra nincs megoldás… )