Ma este 10re megyek a RADIOCAFÉ-ba, 98.6.
Elirigyeltek a Winkleréktől, szóval a téma a forgatás lesz. Sajnos csak egy órám van, mert utána műsorom van még éjjel.
Nem is tudom, mit írhatnék, olyannyira teljesen más dolgok foglalkoztatnak manapság, mint a biznisz.
Sokan tették fel mostanában nekem azt a kérdést, mi lesz, ha nem lesz ez. Igazából mindig azt válaszoltam, amíg ennyi felé kellek , nem lehet gond. Ez így is van a mai napig, hiszen munkából van elég, túl sok is, sőt ahová megyek, mindenhol elhalmoznak virággal, ajándékkal, elemózsiával, csokival…. ez nagyon jól esik az egómnak, ami nem nőtt valami hatalmasra. Szeretek műsorozni, imádom a szakmám. De gyűlölöm azt, amit kapok ez miatt, és ami felé tart a világunk.
Az igazság az, hogy hiába mindez, el kell kezdenem gondolkodni másban. Meghalt a lelkem, rosszul vagyok a sok féreg, gonosz embertől, aki ebben a tóban halászik. Hiába megyek minden héten rádióműsorba, tévébe, hívogat újságírók garmada, elég volt. Szívesen elmegyek most is, de egyre keserűbb a dolog. Elvesztettem valakit, akit nagyon szerettem, ő más utat választott. Kicsit nehezen keresem most azt a kitaposott ösvényt, amin eddig jártam. Megvan az valahol, csak tennem kell egy kitérőt, hogy újra visszataláljak.
Ez már nem az a világ, ami régen volt. Be kell lássam, senki sem az, aminek látszik. Főleg, hogy a legfényesebb fény veti a legsötétebb árnyékot. A megítélése a munkánknak már teljesen lealacsonyító. Köszönhetem ezt annak, hogy egy kezemen meg tudnám számolni azokat a nőket mind a szakmámban, mind a médiában, akik nem abból élnek, vagy éltek, hogy prostituáltak. Hiába hirdetem fennen azt, hogy én nem vagyok mindenre kapható, megítélnek a többek kapcsán. Valljuk be őszintén, egy fecske nem csinál nyarat. Ez a “szakma” teljesen lezüllött, köszönhetem ezt nagyon sok mindennek- mindenkinek.
Szóval, szó ami szó, belekezdtem valamibe, ami teljesen más dolog, amivel eddig foglalkoztam.Semmi köze a vetkőzéshez, az erotikához.
Még nagyon az elején vagyok és hetek fognak eltelni, mire látható eredményt tudok felmutatni. Talán nyár közepére , vagy még előbb, minden összeáll és elkezdődik az életem egy teljesen más szakasza, amit reményeim szerint legalább annyira szeretek majd csinálni, mint a mostanit. (Gondolkodom a sóbiznisz más ágában is, hatalmas ötleteim vannak, csak kevés időm… )
Ne aggódjatok, mert a szakmám nem adom fel teljesen. Csak kicsit más vizekre is evezek mellette. Továbbra is lehet Mészáros Dóra műsort rendelni, fotózni is fogok. Nem mehetek nyugdíjba, amíg özönlik a munka. De gondolnom kell arra, ha egy reggel arra kelek, hogy totálisan hányok az egésztől, tudjam azt mondani könnyű szívvel, hogy elég volt, béke veletek. 🙂
10 Comments
Árulod a sok csokit, meg a virágot mi?:)
Akartam is mondani- vagy már mondtam?:) nagyon jó 5 letnek tartom, hogy más lábakon is áll a gazdaságod:)
Ez egy kicsit ilyen egyik szemem sír, a másik nevet hangulatú blogbejegyzés volt, Dóri! De azért remélem az egyik szem az “erősebben” nevet, mint amennyire “erősen” sír hozzá képest a másik! Hajrá, az új kihívásokhoz! Majd blogtalin mesélhetnél bővebben, ha lesz valamikor mostanában.
én vagyok az egyik bűnös aki Dórit erről kérdezgette. Én örülök ha ez az elhatározás megszületett benne, mert sokkal értékesebb embernek tartom minthogy ez az iparág, a bulvár, és az emberek bedarálják teljesen.
Blogtalit akarunkkkkkkkkkkkkkkkkk 🙂
Hmm… Ez egy érdekes bejegyzés lett.
Már jóideje éreztem, hogy valami bánt, jöttek a blogbejegyzések, de semmi személyes.
Egyrészt örülök, hogy gondolsz a jövődre, hogy vagy annyira okos, hogy átlátod a helyzetet és más utakat is elkezdesz építgetni magadnak.
Másfelöl viszont elszomorít az, amit ez az egész üzen.
Kicsit elferdült világ az, ahol (és itt most minden puncsolást félretéve mondom) az általam ismert egyetlen minőségi műsort produkáló sztriptíztáncosnőnek kell rosszuléreznie magát, olyan csajok közt akik mindenre kaphatók csak arra nem, hogy a nevén nevezzék magukat és ne a sztriptíz kategóriát züllesszék egyre mélyebbre. (És itt most úgz viszket a tenyerem, hogy neveket is leírjak…)
Ma már nem kell a szakmában dolgozni ahhoz, hogy bárki megmondja első ránézésre, hogy a mai műsorozó lányok többsége nemhogy szobára megy, de akár az 5-ös főút mellett is árulja az egyéb „extráit”.
És, ha ez így van akkor csak igazat adhatok neked. Mindig hisz ember abban, hogy őszinte, becsületes munkával majd elég lesz egy fecske a nyárhoz.
De van egy pont amikor már inkább jobb leszarni az egészet és más utat találni.
kíváncsi vok mi lezs az a teljesen más..
meghódítod a képregényipart?vagy megvették a filmes jogokat és készül a szuperhősnős produkció?
érdekes a post tényleg, nekem nagyon tetszik!
A rossz hangulatod kevésbé.. 🙁
Küldök egy kis virtuális simi-simit 🙂
Remélem nagyon sok örömet fogsz majd találni,abban az új dologban is 🙂 szurkolok!!!!
Sok sikert Dóri,remélem sok örömödet leled majd az új szakmádban is.Ha már ebben legalábbis a vége felé nem sikerült.Én veled maradok,mert nekem nem csak a produkció,de az Ember tetszett,tetszik !!!Éjjen Dóri és az ő új élete !!
Hajrá, hajrá 🙂 Tény és való a rosszindulatú embereket meg kell tanulni figyelmen kívül hagyni, van akinek ez könnyebben megy, másnak meg nehezebben. Drukkolok 🙂