Nem értem az embereket. Mondjuk elég rossz hangulatban kapott ez az a kedves érdeklődő, aki tegnap délután műsort akart kukázni, a haverja legénybúcsújára.
Éppen az egyik bevásárlóközpontban gondoltam hogy beszerzek magamnak pár új fölsőt a nyárra. Meg ugye, mint tudjuk, a vásárlás a női depresszió ellenszere, főleg ha nem gondolunk bele abba, mennyi pénzt is költöttünk el éppen, felesleges holmikra, mert akkor aztán még mélyebbre süllyedünk a rosszkedv bugyraiban.
Nos, épp a próbafülkében álltam, és szomorúan konstatáltam, hogy rám semmilyen ruhadarab nem jó. Mellben kicsi, derékban nagy. Ha nadrág, akkor biztos combban szűk, derékban lötyög… na de ez végül is részletkérdés, de megalapozta a hangulatom.
Telefon csörög, felveszem. Aszondja a tag: legénybúcsúra szeretnék műsort rendelni, holnapra. Még viccesen megjegyzem, hogy -oh…elég későn jutott az eszedbe ez a probléma, nem? Mire jön a válasz egy lesújtó mondat formájában, ezt figyeljétek: – Bocsi, tudom hogy későn szóltam, már mindenkit végighívtunk. Már minden más lány foglalt holnapra….
Ott abban a pillanatban úgy álltam a próbafülkében, mit egy rakás szerencsétlenség. Kezemben 5 darab felső, amiből egy se jó rám, a nadrág szó szerint veszi a mondást: miszerint tehénen a gatya….
Mondom neki: jaa, hát ha ló nincs, szamár is jó? Végülis éjfél körül van még időpontom….
majd megbeszéli a haverjaival….azóta hív…
Egy világ omlott bennem össze. Mondott volna bármi mást, de na… egy nőnek ilyet… Inkább meghallgatok egy kegyes hazugságot, hmmm….
Ezt az sem tudta felépíteni, hogy tegnap este jól sikerült műsoron voltam. De na, az ember hajlamosabb a rossz dolgokat jobban a szívére venni, mint a jóval a boldogságérzetét növelni. Hiába szidok emiatt másokat, én is hamarabb veszem észre a rosszat, mint a jót. Hát ilyen gyarló az ember, bakker….
10 Comments
Tudom nem nyugtat meg túlságosan, de szerintem a tehénen a gatya az enyhén túlzás…jópár csaj ölni tudna azért, hogy az ilyen alakjára ne legyen jó a nadrág és a felső. És ezt mint művész is mondom 🙂 szerintem te nagyon szép nő vagy.
A másik meg hogy annyi, de annyi idióta ember él ezen a világon, hogy ha mindegyiknél megállnánk nem élnénk a saját életünket. Tudom és elhiszem, hogy azért ilyet megélni nem lehet könnyű, de ha nem tévedek jósoltam neked egy jobb hullámot is ami nemsokára elkezdődik. Addig is kitartást, néha szorongasd meg az amulettedet, mert erőt is ad 🙂
Oks, nem tudtam, hogy szorongatni is kell! 🙂 de most már tudom, és élek is vele! 😀
Rosszkedv ellen inkább egy jó fagyizást ajánlanék! 🙂 Az a tuti megoldás!
Ha még összekötöd azzal, hogy mindezt egy-két barátnőd társaságában teszed, garantált a hatás!
Az a telefonáló meg kicsit összekaphatta volna magát!
Dóri Drága!
Ami a telefonálót illeti ne vedd magadra…szerintem fogalma sem volt, hogy mit akar, s mikor a “nagy tervezése” csődött mondott (mivel “csak” éjfél körülre adtál neki lehetőséget), csupán megpróbált nagyot mondani és vagánykodni, a maga primitív elméjével…
Szeretük, imádunk! 😀
🙂 Imádom ezeket a női válságokat. A minap a barátnőmet kísérgettem, hogy nadrágot vegyen magának, de az ami derékban(csipőben?) jó volt rá, az hosszú volt, amelyiknek a hossza volt rendben, az meg derékban(csipőben???) volt kicsi. A harmadik boltban így nyitott: ‘-Jó napot kívánok. Meg tudná mondani nekem, hogy merre találom a Molett Törpék osztályát?’
Én is észrevettem már magamon, hogy csak a rosszra emlékezek :). Biztos depis vagyok alapban. 🙂
Méret: Én speciel zömök típus vagyok, azaz rövidebbek a végtagjaim mint az átlag. Ezért eddig megfelelő ruhákat csak a Mark & Spencerben kaptam, mert ott többféle verzió is található, nem kell soha átszabatni, csak ismerni kell a méreteimet és leakasztani a megfelelő méretű ruhát. Asszem van női részlege is :).
Nem mindegy, hogy egy nadrág belóg a térdemig, mert másfélszer magasabb emberre szabták, és fel kell hajtani, vagy passzos ahogy kell. A zakók is tökéletesek.
Fickó: hát nem lehetett egy bonyolult elme, vagy már igencsak fáradt volt. Mindenesetre elég sértő lehetett. Vigasztaljon az a tudat, hogy bizonyára nincs rendben az ízlése sem … 😀
“Rosszkedv ellen inkább egy jó fagyizást ajánlanék!”
ÉN
rosszkedv ellen inkább egy blogtalálkozót ajálanék, akár ruhavásárlással egybekötve :PP
merugye rég volt, az idő meg szép, és feltehetően az arcon kisimulnak – a halovány ráncocskák;)
… esetleg fagyizással… … esetleg strandolással… 😉
az ötlet jó:))
csak a bloggazdi reakcióit sajnos nem látom:)
Hehe! Azt én is csak elképzelni tudom! 🙂