Nos,
tegnap voltam az MTV ben, a swungban…Elég érdekesen indult, mert nem csak egyedül én voltam a vendég, hanem még egy srác, akit Viktornak hívnak és nem lát.
Ez eleve fura csavar a történetben, hiszen én, mint “hivatásos cicimutogatóként elkönyvelt erkölcsi fertő ” vélhetőleg igen nehezen tud beszélgetni valakivel a munkájától, aki nemhogy a ciciket nem látja, de még arról sincs fogalma, hogy milyen szin például a piros, vagy milyen az, ha valakinek szőke a haja…
A műsorvezetők tiltásának ellenére Viktor felhívott az adás előtt telefonon és elmondta ki ő és hogy ő is ott lesz…beszélgettünk egy háromnegyed órát…szóval nem ért meglepetésként a dolog, bocsi E.Zsolt! 😛
Viszont ez a dolog olyan gondolatokat ébresztett bennem, amit gondoltam megosztok veletek.
Rájöttem , mennyire felszínes is vagyok bizonyos dolgokban. Hiszen elvesztem a fejem , ha egy cuki felsőt látok, vagy bármilyen festmény, tárgy, szín, látvány le tud nyűgözni. Vizuális típus vagyok, na…Tudjátok, az a tapsikolós fajta-nézd,milyen táska, rószaszin kiscica van rajta, vegyüüüüüüüüüüüük meg, naaaaa-fajta vagyok. De ha én az Ő helyébe lennék, akarnék-e a szesölszigeteken hávájozni, hiszen nem mind1 nekem, hát nem látom a tengert….van közelebb is…Akarnám-e x-ezerért pl. a dizájnosabb kanapét, vagy virágtartót, ruhát vagy akármit, hisz a funkció a lényeg, nem mindegy, hogy néz ki? Festetném e a hajam, sminkelném e magam, egyáltalán, mi lenne a fontos az életemben, basszus… Mindegy, piszok szarul érezném magam, ha soha többet nem láthatnám pl. Giger képeit, (imádom a palit) , vagy bármi más dolgot, lakberendezőnek tanultam , apukám jelmeztervező volt a képzőn, mielőtt Herenden kezdett el tanítani. Családi hagyomány, nekem fontos mit látok magam körül, ide akartam kilyukadni…de igazából fontos ez??????????? Hiszen vannak emberek, akik nem látnak semmit… és boldogok… legalábbis úgy tünt.
És mire föl vagyok sokszor boldogtalan, hiszen összetehetném a két kezemet, hogy lik van a seggemen egyáltalán..pffffff
De végtére is ez egy olyan világ, ahol mindenkit az alapján ítélnek meg, hogy néz ki, szép-e vagy csúnya…
Jó, tudom én ebből élek, mármint abból, hogy hogy nézek ki, vagy valami ilyesmi lényegében a dolog, de ez a szépség dolog annyira relatív, mi a szép..kinek a pap, kinek a papné ugye..
Eh, igazából összekavarodtam ebben az eszmefuttatásban, Viktor egy nagyon jó gyerek, jelen pillanatban masszőrként dolgozna, ha lenne melója. Ha valaki tud masszőr melót, dobjon nekem egy mélt, amúgy meg kösz a dolgot az MTV-nek (ez itt a reklám helye) hogy megtapasztalhattam ilyet is.
Este meló van, Tata mellett egy discoban, ennyi.
2 Comments
Valóban összetett lett a bejegyzés, de az nem baj 🙂
Szerintem egyáltalán nem baj, ha valaki vizuális típus. Hiszen mindannyiunknak különböző mértékben fontosak a különböző érzékszervek. Van akinek az illat a fontosabb, van aki a hangokra van jobban ráállva. Van aki pedig a látásra. Nekem pl. szar az arcmemóriám, ellenben a hangmemóriám tökéletes. Szóval, ez egyénileg változhat. Ha pedig valamiért valamelyik érzékszerve kiesik az embernek (pl. vak), akkor a hangsúly teljesen áthelyeződik a megmaradó dolgokra.
A post második felét illetően meg: mindig mindennél van lejjebb. De erre általában csak akkor jövünk rá, amikor szembesülünk a helyzettel, akár más, akár a saját életünkben. Amúgy meg mi magyarok amúgy is szeretünk folyton sírni. De ez valahogy a magyar kollektív tudatalatti is egyben: ha az ember pár hete-hónapot külhonban tölt, a helyi emberkék között, akkor ez teljesen át tud állni. Viszont, hogy utána milyen szar is hazajönni… hááát… az full gáz érzés 🙁
Persze, az jó, hogy itthon várnak a haverok, család, ez oké. Na de a többi?!?!? Hát, de ez van.
Szia! Mostmár hozzászólok így öt év elteltével ehhez a bejegyzéshez is. Kicsit olvasgatok még és megpróbálok több dologhoz is szólni.
Azóta lett munkám meg szalonom… No nem a reklám helye ez!
Azt gondolom, hogy a vakság csupán egy állapot. Nem különösebben gátol senkit az életben, akinek a személyisége eléggé erős ahhoz, hogy menjen, akarjon és tegyen.
Nem mondanám, hogy nem vagyok válogatós, hogy nem tapizok körbe sok-sok ágyat mire megveszem, és nem mondanám, hogy nem nézek meg én is – persze a magam módján – külsőségeket. Tehát azt hiszem teljesen normális, hogy használod a képességeidet, érzékszerveidet úgy, ahogyan tudod, nincsen ebben semmi kivetni való.
Én az illatoknak tudok örülni, egy kellemes parfümnek, vagy tusfürdőnek, te a hajad szinének épp. Én a kozmetikus után a nők sejmes arcát bírom, te a pattanások nélküli létet és mondjuk a megjavított szemöldököt. Több oldala van a dolgoknak, no de ez így van rendjén!
Szép napot Mindenkinek és persze neked, Kedves Dóri!