Ajjajjaj

“Ha nyikorog a szekér,
És ködbe’ iázik a szamár.
Lebeg a szögre akasztva az idő,
De a mami ma még haza vár.
Ragad a hajnal, süpped a beton,
És visszafele forog a föld.
Egy angyal zúg le a gangról ,mer’ az Úr
A bánat rozsdás kardjába dől.

Nem tudom a neved,
Csak hallgatom, mit ugat a mély.
Szívesen szánkóznék lefele veled,
De engem nem vonz már a meredély.
Dugd le az ujjad, dőlj meg egy kicsit,
Míg hánysz, én tartom a fejed.
Rakétákat lő a telihold,
S te valahogy nem találod a helyed.

Ajjajjaj,
Egy levelet felkapott a vihar
Ajjajjaj, ajjajjaj,
Lehet a szívben is zivatar.
Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban.”

Olyannyira tele van a hócipőm, mért van az, hogy minden engem érdeklő dolog akkor van a világon, amikor nekem munkaidő van?
Annyira elmentem volna a Zöldpardonba Quimbyre, hetek óta nem volt munkám hétközben,most becsúszott szerdára egy. Nézem az időpontot: természetesen egybeesik.
Lassan egy éve voltam utoljára valahol.
Most viszont megesküszöm “Ó mizéria, Donna Klára” 🙂
hogy ha átmegy rajtam egy úthenger, zsákbadugnak, a Dunába dobnak, vagy kilőnek a holdra, én akkor is ott leszek Szigeten Quimby-n.
Mert ez már több, mint idegesítő.
[youtube Ocre1RhAQQ8]