Ma nem jött álom szememre. Szabó Lőrincet olvasok. Adok belőle nektek is:
Nyáréji tó. Jegenyék, álmodók.
Sugársokszögön körben ráng a pók.
Öreg ezüstben öreg topolyák.
Ünnepély ma a megbűvölt világ
s nagy némajáték: éjfél s egy között
Árnykúpunk hegye lassan átsöpört
az égi Gömbön, s úgy üzent felém,
hogy van a Földön túl is esemény.
De, lám, a csillag újra gyúl s tovább
hinti az űrbe halk álomporát.
Bár meg se moccan, rohan minden út.
Kúszik rólunk is a fekete kúp.
Búcsuzót gügyög a fülemüle.
Álommá zsongul a tücsökzene.
Majd a legpuhább lepke is elül,
a Hold a szomszéd kertbe menekűl
s ott játszik tovább, ezüstcsöndü fény,
a pók sokszögű tündérlemezén.
9 Comments
Hmm, ismét egy szép verset választottál! Köszönöm! 😉
NAA!!!!
Tényleg szép ez a vers, de most már fejezzétek be a szemeitek törölgetését és ragadjatok klaviatúrát! 😀
Igen Ádám, valóban szép a vers 🙂
ja, mikortalálkozunkmegin?:P
éhesvagyok O:)
No igen, igen! Mikor???
Hát az valóban jó lenne!
A helyszín lehetne ugyanaz…, most voltam ellenőrizni hogy megvan e még?
Jelentem: működik 😀
(szülőket vittem:) tetőterasz – valami hatalmas hely.
Felőlem ok! 🙂 Én imádom azt a helyet. A tetőteraszon voltatok? Na igen az tényleg jó hely!