Valahogy ebben a napok óta tartó karácsonyosdiban, hiába gondolkodtam ide, a blogba való idézeten… Volt az eszemben mindenféle: csilingelő-kedves, melankónikus-havas, manósipkás-diótörős-cinkefüttyös, emberségre buzdító meg effélék. Félóra gondolkodás után maradt Kányádi Sándor.
üres az istálló s a jászol
idén se lesz nálunk karácsony
hiába vártok
nem jönnek a három királyok
sok dolga van a teremtőnek
mindenkivel ő sem törődhet
messzi a csillag
mindenüvé nem világíthat
megértjük persze mit tehetnénk
de olyan sötétek az esték
s a szeretetnek
hiánya nagyon dideregtet
előrelátó vagy de mégis
nézz uram a hátad mögé is
ott is lakoznak
s örülnének a mosolyodnak
5 Comments
Szerintem jól döntöttél 🙂
Óh,
úgy érzed? 🙂
Akkor jóóóóóóóóóóóóóó! 🙂
nagyon szép, ezt lehet hogy még felhasználom. köszi! 🙂
Tényleg szép!
Ezért érdemes volt várni a posztot! 😉
Szerintem is szép! Szeretem a verseket amiket velünk megosztassz.