Nos, jelentem, sikerült némi kaját összetarhálunk. Azt kell mondjam, szégyenszemre csak 3 embernek köszönhetem meg a segítséget, név szerint: Bölcskey Mihály, Varga Gábor és Maria Bellucci tesókám. ♥
Délután érkeztünk oda, és alig bírtunk elszabadulni, mert az összes kis négylábút mind meg kellett simogatni. Megint félórás gyötrődésbe tellett egy drága kis szőrös kiválasztottamat visszatenni a ketrecbe. Elhoztam volna, minden további gondolkodás nélkül, ha Kiscsíkos úrhölgy nem lenne egy igazi szemétláda… féltékeny, gonosz kis púposkodó. Rendszeresen bántja az új betolakodókat. Egy barátnőm kiskutyájának kishíján kikapta a szemét. Nem tudom mitévő legyek vele, nevelhetetlen… 🙁
De aki szeretné helyettem elhozni a kis drágát, itt van: nagyon cuki…igazi szobakutyus, hónaljalácsapós kis uraság.
Ha a képre kattintotok találtok hozzá linket is.
5 Comments
Nagyon örülök, hogy részben sikeres volt az akció! Puszillak titeket!!!!!
Dóri,minden tiszteletem a Tiéd és Marcsié!!!Látszik,mennyire állatbarátok vagytok!És az is,hogy az állatok is szeretnek benneteket!
Ezzel alighanem egy Tyrannosaurus Rex is így lenne, Dóri ennivaló.. 😀
De édesss az első képen lévő kutyus,úgy elfogadnék egy ilyen szörmokot,csak hát panelba lakok,és az ilyen kis cukorfalat meg inkább kertbe való,ahol sokat mozoghat 🙁
Krityo, nekem panelben volt németjuhászom. Nem volt egyszerű, naponta háromszor vittem sétálni, hétvégente meg vidékre, de megoldható. Az első képen meg egy ölebkutyus van, szerintem annak sokkal inkább fontos a gazdi közelléte, mint a nagy kert. Tipikusan lakás-kutyának néz ki 🙂