Most érkezett el az idő arra, hogy írjak olyan dolgokról is, amiről eddig nem akartam… Én úgy gondolom, hogy sok konfliktus nem oldódik meg azzal, hogy kivisszük a kirakatba, sőt. Magamat olyan embernek tartom, aki inkább elkerüli azokat, akikről rossz véleménnyel van, mint hogy kitegye magát vitának, veszekedésnek. Gondolom ismeritek a mondást: ne vitatkozzatok hülyékkel, lealacsonyodtok a szintjükre és legyőznek a rutinjukkal. Annó, 9 évvel ezelőtt volt szerencsém internetes fórumon megtanulni ezt a szabályt.
Természetesen, mint minden normális ember, nem szeretek fröcskölődni, mocskolódni, ok nélkül bántani másokat, idegeneket vagy ismerősöket okolni a saját személyes kudarcaimért.
Miután a grafomán hajlamaimat kiélhettem itt évek óta, nemvolt szükségem arra, hogy számomra unszinpatikus emberekről megjelent cikkek alatt álnéven kommenteljek. Ha volt valami bajom, itt elpanaszolhattam, ha pedig nem, megtarthattam magamnak.
Sajnos, mint kiderült, nem mindenki gondolkodik így.
Én személy szerint, mikor ez a dolog nyilvánvalóvá vált is, csendben próbáltam magam túltenni a sértéseken. Viszont eljött egy olyan pont, ahol igazán teleszaladt a bili.
Ez a pont az volt, amikor a rám irányuló szitkokból Linda is kapott. Itt telt be a pohár.
Gondolkoztunk mit tegyünk. Én arra szavaztam, elég ha elbeszélgetünk az emberrel, aki ezeket a dolgokat írta rólunk-másokról. Nem akartam erről beszélni, se itt, sem sehol.
Györgyi másképp gondolta. Ő talán akaratosabb, határozottabb ember nálunk.
Sajnos ami a bulvársajtóban megjelent, csak a jéghegy csúcsa. Egy tízmondatos cikk nem lehet tényfeltáró a borsban, a velvet sem az oknyomozó újságírás iskolapéldája… Persze, nem is ezért jár hozzájuk az olvasó, az ő feladatuk más…
De, most itt és most: kikérem magamnak azt, hogy olyannal vádoljanak, ami nem igaz.
Először is: ezt az illetőt nem hagytam cserben, mert soha nem voltunk barátok. Munka kapcsolat sem nagyon volt köztünk az utóbbi években. Én sem vele,sem mással érdekből nem barátkoztam. Főleg, hogy nem igazán tudom azt sem, mi előnyöm származott volna a vele való barátkozásból.
Másodszor is: rendszeresen hallgattam ismerősöktől azt, milyen hangnemben és mit nyilatkozott rólam, mégsem fontolgattam bosszút. Ráhagytam.
Harmadszor is: ez az ember nem csak engem, Lindát és Keleti Györgyit illette mindenféle jelzővel, hanem idézem: Karsai Zita igénytelen állat és álszent ribanc, Beke Ivett egy olcsó kurva akinek nincs nyaka és férfi teste van, Voksán olyan mint egy transzfesztita, Kustánci Lia azt sem tudom ki, de olyan szegény, mint egy póniló. Nevetséges! Főleg Kis Hegedűs Réka. Az összes egy pénzért házhoz rendelhető kurva.
Ellenben magáról ezeket írta: gyönyörű törékeny nő, És nem álszent, mint a sok Bódi Szilvi féle…Ő sosem tagadta meg mit csinál!
Szerintem jobb lett volna, ha ezeket sem álnéven írja, megtagadván saját véleményét, hanem a saját polgári nevén, és akkor nem került volna ilyen helyzetbe. Kíváncsi lettem volna, ezek az emberek vajon mivel érdemelték ki ezeket a jelzőket? Kíváncsi lettem volna, meddig folyt volna ez a cirkusz, ha Linda (akinek ezúton is gratulálok a talpraesettségéhez és a lélekjelenlétéhez) ki nem ugrasztja a nyulat a bokorból.
Bátorság volt-e beismerni ezt? Nem, én félelemnek nevezném, félelem a ismeretlentől, attól vajon mit tesz az az ember, akit megbántottunk! Vajon perre megy, vagy hallgat az igazáról? Jobb-e beismernem, vagy rosszabb ha rám bizonyítják?
Nem ez a bátorság! A bátorság az, ha valamit teszel: vállalod a következményeit, nem pedig a legjobb védekezést, a támadást használod.
A bátorság nem hazugság, nem szemfényvesztés, nem önsajnáltatás, nem mosakodás! Nem mások befeketítése és magam fényezése! Nem a mártírkodás, nem… az sem bátorság.
Bátorság az: magad tenni az életed jobbá tételéért, becsületesen dolgozni. Bátorság lenyelni mások sikereit akkor is, ha úgy érzed te többre lennél képes náluk! Bátorság túllépni az irigységen, felülemelkedni a posványon.
…Bátorság volt kitenni ezt most, mert tudom, mit kapok majd a pofámba… De meg kellett tennem: magamért, Lindáért és azokért az emberekért, akik engem sosem bántottak.
56 Comments
Természetesen elítélendő az ilyen kommentelők hangneme. Sajnos nem találtam az Interneten, hogy hogyan ugratta ki Linda a nyulat a bokorból. Leírod ezt kicsit bővebben? Köszi előre is!
hát igen ez a sztársággal jár mindíg is leszen k irigy és ostoba emberek..vagy a kettő együtt..
ha egy hétköznapi ember lenne egy ujságban vagy tvben..bárhol és sapka lenne rajta akkor az lenne a baj hogy mér’ van rajta ha színes akkor politizál is ha jól néz ki akkor ki ez a gusztustalan rondaság ha nemjól akkor meg alkoholista vagy nemibeteg.. stb..szal bárki bárhol feltűnhet mindíg lesznek irigyek utálatosak,unatkozo emberek stb..
sajnálatos hogy idáig elfajul..
ugyan ilyenekről én nem hallok csak az írásodat olvastam és ez csak a véleményem..egy gyárban vagy bármilyen mhelyien is ugyanezvan csak kicsibe..hogy nézd új piros buzukit vett..biztos csencsel..de most már az iskolában is az megy ha nem 50ezres nájki pulcsija van akkor szarember..
ez a mai világ!
nemtudom, en beleolvastam mar regebben is a szoban forgo szemely blogjaba, meg lattam interjukat is talan, de nem tunt ennyire hulyenek. nemtudom miert kell ennyire alazni mindenkit, amugy az meg hogy bevallotta, azt abszolut nem ertem, gyakorlatilag ennel jobban nem b*szhatott volna ki magaval 😀 (Liat en is tul mesterkeltnek, tulontul kimertnek tartom, tul fiatal meg ehhez a viselkedeshez szerintem, ez mondjuk privat velemeny 🙂 )
A bevallás nem teljesen a szó szoros értelmében történt. Kész tények elé állítás, majd azoknak félóra tagadás után mégis elismerése…
És itt nem az a lényeg, ki mit gondol másokról. Hanem az, milyen formában történik a véleménynyilvánítás.
Mellesleg ismert emberként sok mindent le kell nyeljek vadidegenektől. Az más kérdés, ebben a szituációban mi a helyes magatartásforma.
Ezekből is látszik, milyen nevetségesek vagyunk mi emberek… Nem bírunk meglenni egymás mellett nyugodtan…
Hát nem… részemről ez kikívánkozott. 🙁 Most jobban alszom. Eddig csak forgolódtam…
és hogy ugrott ki?
Megrázták a bokrot. 🙂 🙂
es mit mondott mi okbol csinalta ezt az egeszet? nem tudott elaludni estenkent es ugy gondolta, hogy en most irok egy jo kis kommentet mindenkinek, mert a baranyszamolas mar olyan trendi?
nem az a baj, hogy nagy az isten állatkertje, hanem az, hogy alacsony a kerítés..
Xsmda: szerintem a válasz egyszerű: irigység!
Engedjétek meg, hogy én is hozzá szóljak a tényekhez. Köszönöm Dórinak, hogy az Ő blogjában elmondhatom amit szeretnék tekintettel arra, hogy én nem írok blogot. Nagyon sajnálom, hogy ilyen témával kell foglalkoznunk, de engem nagyon haza vágott. Úgy gondoltam a szóban forgó illetőről, hogy jó barátnőm. 12 éve ismerjük egymást és sokszor dolgoztunk együtt. Privát életben is sokat buliztunk és szüleink is ismerik egymást. Éppen ezért nem is értem miért jött nekem úgy mint tehén az anyjának. Elvártam volna, hogy a szemembe mondja az ő vélt igazát és ne a hátam mögött legyen nagy legény. Mit mondjak nagyot csalódtam benne.Már rég óta éreztem legbelül, hogy nem minden frankó nála, de erre azért nem számítottam. Nagyon sokszor éreztem és kivettem a viselkedéséből, hogy örök riválisának tart engem. Sokszor megbizonyosodtam arról, hogy ott tesz keresztbe nekem ahol tud. Azt meg végképp nem is értem a Dórit miért herótozta???!!!! Ők soha nem voltak igazából jóban és nem is dolgoztak együtt szerény számításom szerint legalább öt éve. Érthetetlen!!!!Nem tudom mi hozta ezt ki belőle talán a betegsége talán a féltékenysége talán csak unatkozott…..??? Remélem hamarosan pont kerül a dolog végére! Puszi
Van valami olyan mondás, hogy az idegeskedés sokszor nem más, mint amikor mások hülyeségeit, gonoszságait magunkon bosszuljuk meg. Jól el kell felejteni az ilyen embereket, oszt’ csá!
Persze, előtte ki kell ereszteni a gőzt, szóval szerintem jól tetted, hogy “kiírtad” magadból.
Az emberek egy része sunyi módon, álnevek mögé bújva fikázgat, mer attól faszagyereknek érzik magukat – tele van velük az internet. Ha kiderül a kilétük, akkor már nyakbehúzás van. Nem lenne egyszerűbb kiosztani egy-két sallert? Mint a Jay és Néma Bob visszavág végén, mikor szép sorjában felkeresnek minden sutyerák kommentelőt.
Lakatos, már megírtam pár hete itt: http://www.meszarosdora.hu/wordpress/?p=910 Köcsögtöcskölők. 😀 hahahaha
Igen, a hells amerikai, olvastam is azt a könyvet, amit róluk írt egy újságíró, Hunter S. Thompson. Meg is lett a következménye… 🙂
Van egy másik is, az a mai Hellsről formál inkább képet. Andrew Shaylor fényképész műve, ha valakinek megvan, kölcsönadhatja, mert érdekel! 🙂
Lányok leírom ezt a pszichológiai jelenséget amit ez a csaj művelt.. projekció A saját frusztráltságát, problémáit és hibáit vetíti ki másokra, azzal támadva őket. Motivációt ne keressetek, valószínűleg pszichiátriai esetről van szó. Most marha bölcs leszek.. 🙂 én azt szoktam mondani hogy ha valaki mond valamit, mindig nézd meg hogy ki mondja… ha ORK mondja akkor ne foglalkozz vele.. ha értelmes értékes ember akkor próbáld csak meg befogadni és értelmezni. Nekem sokat segített. Dóri ha partner vagy benne, összehozok neked egy-két puszit a fiamtól valamikor mostanában és annyi pozitív energiát kapsz ezzel hogy többet ér mint pár doboz leszarom tabletta.
Naná, öszehozzuk valamikor. Azért a leszarom tablettát még szedegetem! 🙂
Dori!
Andrew könyvéről még nem hallottam de Brock yates(a törvényen kívüli gépezet)c. könyve dicsérhető alkotás na meg ugye sony a hell’s angels örök prezijének a könyve..hát ő meg tényleg tudja mi a dörgés..
huter egy alkesz drogfüggő firkász volt a viziói jók de nem az igaz bajnoka..
esetleg most már minden jobb boltban lehet kapni a nagy harley könyvet akit csak a motorok érdekelnek
szuvenír szuvenír szuvenír,
szuvenír szuvenír szuvenír ha mondom!
Mondjad! 🙂 Meghallgatlak! 🙂 Öntsd ki szíved! 🙂
Venne inkább magánhangzót a nevébe a kis vicceske 🙂
Hallod Dóri miért nem szóltál be annak a köcsög trutykónak?! Játszotta az agyát a kis sapkás buzi. Egész mokkábban szuvenírozott utána.
autistic phantasies: konkrét szociális kontaktusokat, cselekvéseket vagy problémamegoldási kísérleteket helyettesítő ábrándok.
Minden van itt nálam mindenféle viselkedési zavarra példa. 🙂 LOL
majd jól beírok neki “a zinternetre” álnéven, jól megmondom neki, mer szuverén jogom van rája, meg küldök neki szuvenírba sapikát… 🙂 Hiháááá. 🙂 Pálinkás jóreggelt mindenkinek. 5óra alvás után kicsit kivagyok. 🙂
ahhoz képest gyorsan jutnak eszedebe ilyen jó ötletek:)
Már nem sokáig, mert igencsak pilledek itt a kanapén, lassan ráborulok arccal a klaviatúrára… Én szeretnék lenni pacsírta típus, nempediglen bagoly!!!!! 🙁 Igen sok kellemetlenségem megoldódna rögvest, nem beszélnék marhaságokat álmomban… 🙂
Pihenj drága!
1. Tudtam, hogy nem hiába járok ide olvasgatni! Büszke vagyok rád, pedig nem is én vagyok az anyukád!(Egyidősek vagyunk.)
2. Leszarom tablettát ne szedj, igyál inkább egy pálinkát!(Ha gondolod, küldök.)
3. Az öcsém szerint inkább örülni kell a fikázóknak, mert egyértelmű bizonyítékát adják az irigységüknek és innéttől (van ilyen szó egyáltalán?)könnyebb velük bánni. Így tovább!
Köszönöm! 🙂 Az a pálinka “szuvenírbe” jól jött volna, bevertem volna egypár kupicával, majd ráborultam volna a “sapkás” vállára és szundítottam volna egy sort. Linda elbeszélhetett volna velük , míg én húzom a lóbőrt. 🙂
Amúgy milyen volt? Megjátszott szar együttérző képet vágtak legalább, miközben csak az órájukat nézték, hogt ne csússzon a következő vendég, aki a hermafrodita ugróegerek faji megkülönböztetése ellen harcol, elkötelezetten, két perc huszonegy másopdpercben?
(Így szólt.)
A pálinka meg csodákat tesz, lássuk be, “leszarom” tablettával együtt kivált áldásos a hatása. Akár még muskátlis nótára is fakadhatsz tőle!
Most levegő után kapkodtam, majd lefordultam a székről a röhögéstől. 🙂 A hermafrodita ugróegerek faji kérdésében nem tudok nyilatkozni… majd a “sapkás” kinyomozza mi ott a stájsz. Kétperchuszonegy rekordidő alatt. 🙂
Azért a billentyűzetre borulással vigyázz, mert reggelre furán fogsz kinézni… a kockás fülű nyúl aranyos, de a kockás arcú Dóri ….. háát ÉRDEKES lenne :))
mondhatni már-már pixeles lenne a mosolyod 🙂
Nohát lehetne egy Dóri & Linda egyesített blogtalálkozót tartani igazán:)
de ne vasárnap, mert akkor alig van nyitva virágosbót
Ja hogy a nyusziháború 😀
Furcsamódon arra a pletyilapra mindig akkor tévedek amikor Dóri dühöng, magamtól sose:)
A hazai pletykaújságíróknak is meg kell élniük valamiből – úgyhogy javallanám, hogy egy nagy nyilvános party keretében “fátyolborítás a múlt sérelmeire” címen sárbirkózó gálá (áthúzva)közös kutyaeledelosztás vagy mittudomén. Közös mosolygós fotókkal (háttérben kivont kést elrakni)
vagy ez a pillanatkép már nem időszerű?
u.i.nem bántásból mondom, de akiről szó van az látványra és belső tartalomra sose jött be. (kiállításon “kommunikált” a néppel (le se fotóztam:)
és tényleg jut is eszembe, a fényképezőgéppel mivan?
nincsenek képek?
Végre itt, Bf! Azt hittem örökre elhagytál minket! 🙂
Fényképező: De, Kiscsíkos már azzal készült. Csak most ebben a kavalkádban nincs affinitásunk fotózni.
Ui:Nem dühöngtem, csak értetlenkedtem… 🙂
jelentem tisztelettel, voltam itt korábban is csak nem írtam wall of textet:)
Ahan, fáradjon át a következő posztra, ottan folyik most a diskura.
Igen, lenne blogtali, megkérdem Lindát jönne-e. 🙂
De ha lehet kérni: ne ilyen 5 pec hello benéztem puszi szaladok típusú tali legyen ám:)
Elolvastam pro és kontra mindkét véleményt. Judy oldalát ismerem, és nem is szeretném a vitát újra fellángoltatni. Valószínűleg régi sérelmek jöttek vissza, esetleg pletyka vagy más kavarás volt a háttérben, nem voltam benne, nem vagyok sem ő, sem Te. 🙂 Illetve amire gyanakodnék, de nem tudom mennyire vettétek számításba, hogy a betegségére szerintem olyan gyógyszert is szedhet, ami erős kedélyingadozást idézhet elő. Persze, felnőtt nő, de erről egy Dr. House rész jutott eszembe (nem tudom nézted-e), amiben a pasas olyan betegséggel küzdött, amikor nem tudott úgy gondolkodni, hogy ne mondja ki. A feleségét szegényt többször is úgy megbántva, ahogyan embert sosem. A pasas végül persze meggyógyult, és emlékeim szerint a nő is megbocsátott neki. Hogy miért? Mert a pasi attól függetlenül mit gondolt, még szerette. Nem akarta bántani, hiszen a nő nem érdemelte meg, mégis megtette akár akaratlanul is. És a nő ezt is belátta.
Nem akarok Judy nevében fogadatlan prókátor lenni, talán le is csengett az egész. Csupán azon is gondolkodjatok el, hogy ti is tisztán és szent módjára viselkedtetek mögötte? Nem gondoltatok hasonlókat róla? Az oké, hogy nem vállalta fel magát, ezt a részét értem. Ez az ő hibája.
Ezentúl ő is, ti is külön utakat jártok, mindennek előbb-utóbb vége szakad, de mindenképp fájni fog. Vagy a veszekedés miatt, vagy mert szeretjük. Enélkül nem megy. A szándékom most nem az összeugrasztás volt, inkább a békítés, és ahogy olvastam nála ő már átgondolta és végül lezárta, remélem ti is előbb-utóbb elfogadjátok, hogy másik irányba indult el. Engedjétek el egymást és én Neked is sok-sok sikert, örömet és az életben való boldogságot kívánok!
Ui: mosolyogtam, amikor megláttam a blogod, hogy a nagy netes dzsungelben hogy találtuk meg ugyanazt a sablont az elmélkedésekhez… :-)))
Szia, köszönöm. 🙂
Én a magam részéről azt gondolom, nem kell elengednem Őt, hiszen sosem voltunk közel egymáshoz. Nem vagyunk hasonlók, én másképp gondolkodom az élet kérdéseiről, mint Ő.
Igen, megpróbálom lezárni, ezt úgy tehetem meg, ha kikerülöm a vele kapcsolatos dolgokat. Eddig sem kereszteztem a karrierjét, nem dolgozunk egy helyen, más célok vezérelnek minket… Ezek után a maradék esélyt sem adom meg az “ütközéshez”, ha érted mire gondolok. És remélem egyszer megtalálja azokat a dolgokat, amik hiányoznak az életéből, meggyógyul és minden rendben lesz a lelkében, harmóniát talál a környezetével. Sajnos vannak dolgok, amiket ha az ember nem tisztáz le magában, haragban van az egész világgal… 🙁
Dóri épp ebben is próbálunk neki segíteni a blogjában, hogy megtalálja végre önmagát, mert ahogy láttam éppen ezen az úton kezdett elindulni. Lezárni egy régi szakaszt és megtalálni egy újat. Remélem, hogy ez a betegségében is segíteni fog, hogy magára talál és szurkolok neki, mert alapból ő tényleg jó ember. A környezete és a betegsége volt szerintem az, amit nem tudott hova tenni, de erre csak azt tudom mondani, hogy “ahhoz, hogy önzetlen légy, először önzőnek kell lenned”. Tehát adni csak akkor adhatsz, ha van miből. Ti megtaláltátok önmagatokat, sikeres vagy, tudod merre menj.
Ő bár eddig is sikeres volt, innen kintről úgy látom, hogy mások vezették és nem önmaga alakította csak így. Ahhoz, hogy magára leljen, vissza kell mennie az alapokhoz, azokat újra kell építeni, és a rá felhúzott ház erősebb lesz.
Ti (ahogy láttam) már elkészítettétek a saját házatok, ő most építi. 🙂 És ahogy itt olvasgattam a blogodban pár dolgot, amit “rólam” címkével láttál el, azt gondolom, hogy a rivalizálás vagy kerülgetés helyett legbelül hasonlóan gondolkodtok (nem tudom te is olvasod-e az ő blogját). Ilyenkor van az, hogy két, hasonlóan gondolkodó ember nem érti meg egymást csupán a stílus miatt.
Erre még egy saját élményt hadd meséljek: ismerek egy szinte velem egykorú hölgyet, akivel szó szerint csak két dologban tudtunk közös pontot találni: a szex és a társasjátékok. Komolyan mondom, nem hittem el, hogy nincs más közös, mert másképp főz, másképp gondolkodik ugyanarról a dologról, neki az egzisztencia a fontos, nekem az élet, és még sorolhatnám. De mégis valahol éreztük, hogy egyikünk sem több a másiknál, és hiába is próbáltuk a másiknak elmagyarázni, hogy az a jó, amit mi gondolunk (mert a saját szemszögünkből tényleg az a jó), rájöttünk, hogy a másiknak az a jó, amit gondol. Bár kétszer (ha nem többször) nagyon csúnyán alám tett, mert haragudott rám, csalódott, mert nem úgy gondolkodom, mint ő. Olyan dolgokat mondott rólam, ami ehhez a pocskondiázáshoz képest, amit hallottam inkább lelki tiprás volt (pl. a “családon közelébe nem engedlek”, vagy “megveretem”, illetve az eseményeket megkérdőjelezte és megtagadta a múltat). Mégis visszajárunk egymáshoz még ha csak a neten keresztül is, és tiszteljük egymást, sőt, még segített is nemrégen a Sukitore könyvem (ez egy erotikus könyv és oldal) ajánlásában, plusz kiadót is nézett.
Tehát az idő mindig bebizonyítja azt, hogy mi miért történt, kiderülhetnek a háttérben történő kavarások bárhol is történtek, és letisztulva állhattok egymás elé. Merészebb dolgokra is gondoltam, de a végén még sikítva rohannál el. 🙂
Sajnos teljesen másképp gondolkodom erről, mint Te. És hidd el, meg van rá az okom. A blogját nem olvasom, egyszer tettem még az ominózus eset kirobbanása előtt, viszont elég volt ez az egyszeri látogatás ahhoz, hogy tudjam: soha többet ne menjek oda. Nem szeretnék itt nyilvánosan többet erről a dologról szót ejteni. A véleményem megvan, nem változik, de az nem tartozik ide, a nyilvánosságra. Miután jót nem tudok mondani, rosszat sem akarok.
Lehet, hogy most rosszakat gondolsz felőlem, azért mert nem adok Neked igazat. Itt sajnos nem tehetem meg, hogy bővebben kifejtsem a véleményem, miért van ez így, ezt gondolom megérted. Viszont amíg nem ismered az érzéseimet,a tapasztalataimat, azt gondolhatod: nem vagyok emiatt jó fej. Viszont ez egy huszonkettes csapdája: ha elmondom mit gondolok, azt szegem meg amit megfogadtam azaz nem fejezem be a témát. Így viszont szar arcnak tűnök pl. a Te szemedben… Ismét a becsületességem és a konfrontálódás utálata miatt lesznek olyan emberek, akik félreismernek. Sajnálom. 🙁
Dóri, akkor innen látszik, hogy nem ismerjük egymást, mert attól, hogy másképp látod a dolgokat, nem leszel a szememben rosszabb, és negatív véleménnyel sem leszek Rólad. 🙂 Nem vagyok vitakerülő típus, de el tudom fogadni azt, ha más a véleményed, hiszen te voltál benne az eseményekben. Nem élhetem én sem más életét, így ezért is fogadom el azt, hogy te jobban tudod. Csupán szerettelek volna kibékíteni titeket, mert azért sok alap dologban mégis hasonlóképpen gondolkodtok. Csak más stílusban és életvitelben. 🙂
Örülök, hogy sikerült így megbeszélnünk a dolgot, még ha eltérő véleményre is jutottunk. Köszönöm!
Hmmm. Az utolsó szó jogán csak annyi, egyáltalán nem gondolom, hogy bármiben is hasonlítok a nevezett személyre. Az interneten megjelenő önvallomások nem minden esetben engednek következtetni a leírója valós lényére. Sok esetben az ember azt láttatja magáról így, amit láttatni akar. Részemről ennyi a végszó…
Akkor már nem hozzá kapcsolódva magamból indulok ki: nekem néha fárasztóbb mást adni, mint ami magam vagyok. Talán ezért feltételezem azt, hogy más hasonlóan tesz. 🙂 Tudom, sokszor hívtak naívnak, de sokszor ez segített át sok kapcsolatomon. 🙂
Viszont ha nem haragszol, azért Téged is olvasgatnálak ezentúl. :-*
A naívságról annyit, hogy olyan pofonokat kaptam mostanában az élettől, meg a környezetemben levő emberektől, hogy a naívságom úgy összerottyant, mint egy rossz bicigli…. 🙁 Hidd ez, ez a világ nem a naív embereknek kedvez… Bár ha jobban belegondolok, amit nem tudok, az nem fáj. Jobb néha egy burokban élni a saját kis életem és nem tudomást venni semmiről. Mikor ráébredsz miféle dolgok zajlanak a hátad mögött, teljesen összezuhansz. Ha okos vagy és túl sokat gondolkodsz ezen, szintúgy belecsavarodsz. A Biblia és megmondta: Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Máté.5.4. 🙂
A naívság mindig meg kell, hogy legyen benned, sosem fogják kiirtani belőled. Ráadásul ez kell ahhoz, hogy másoknak mindig megadd az esélyt, a remény és a hit alapja is. Tehát ne dobd el magadtól Te sem, mert magad is megtagadnád.
Kaptam én is elég pofont, de sosem tudtam utálni hozamosabb ideig senkit. Attól, hogy velem úgy viselkedett, ő lesz a szegényebb, (ahogyan írtam ama lányról), és én a gazdagabb. Csendesen mosolyog ilyenkor az ember és tovább lép. Majd a többiek egyszer megértik ezt, és nem kell ehhez lelki szegénynek lenni, hiszen lehetsz ettől gazdag, de tudd, hogyan jutottál oda. És akkor a tudás birtokában tudsz segíteni másoknak, akik még nem tudják mi az az igazi élet.
A pofonokra pedig azért van csak szükség, hogy más irányba induljon az életünk. Jó a burok, de amikor látom, hogy egyedül maradok, mint a kisujjam, hiába is vannak körülöttem, az azért nem olyan boldogság, mint mással megosztani ami van. 🙂
Nem vagyok burokban. Van sok olyan ember körülöttem, hál istennek, akik értékes Emberek. Nagybetűvel.
Nem mellesleg elég ez a pár barát, hazug seggfejekre, képmutatókra etc. nincs szükségem. 🙂
Viszont megtanultam megválogatni a kapcsolataimat. A sok pofon megtanított arra, kihez hogy álljak hozzá. 🙂 Sok ember a külvilág felé egy akkora kirakatot rendez be magának, hogy ember legyen a talpán, aki ezen átlát.
Viszont azt kell mondjam, 32éves koromra, ezer pofonon keresztül jutottam el oda, hogy már elég nehéz engem megtéveszteni. 🙂
Akkor nem sokkal vagy fiatalabb nálam. 🙂 Persze ettől függetlenül engem meg lehet még téveszteni, mert akarok hinni az emberekben, viszont még ha egyedül is maradok, akkor is önmagam vagyok, ezért nem is annyira érdekel, hogy ki vág át. Ha neki úgy jó, legyen, én meg élvezem az életet. 🙂
Viszont ha egyszer mégis az egyik weblapom felé jársz, szívesen látnálak majd. 🙂
He semi közöm hozá,tudom kiről van szó,szoktam irkálnni a bloglyán,van ot egy megjedzés,mi szerint rosz dolog valakit hátbo döfnni,hm érdekes mert szerintem pont ő döfogetet valakit hátulról!/gyhogy szerintem nála az őszinteség minúsz pont,eszt gondolom én!Üdv nektek!
Ja és még ha valaki hajlamos ál néven,döfögetnni,az már csúnya dolog!Ami a Lyndát ileti ő csúcs,Ari!
Nézd, már nem akarok hinni az emberekben. Feleslegesen teperném magam. Viszont, akarás nélkül, nagyon sok olyan embert ismertem meg mostanában (pont cserébe gonosz többi ember miatt, ezt így gondolom) akik nagyon jó fejek. Egyszerűen hozta őket a sors. 🙂
És nem fogok csalódni, mert akik nem őszinték, azokat már lassan szagról kiszúrom. Így nem ér csalódás…
Itt a blogon is nagyon jó a társaság, ezért már ismerjük egymást élőben is, szoktunk elmenni közösen ide-oda néha. 🙂
Látom, hogy már közel két és fél éve megy a blogod, amihez csak gratulálni tudok! Visszalapozgattam és persze nézelődtem ezt-azt… 🙂 Ahhoz pedig szintén minden tiszteletem, hogy egy ilyen kis csapat jött itt is össze. Ezek a kisebb csoportok az igazán legjobbak és barátiak. Amikor anno a nagyfórumomat nyitottam, először mindenkit át akartam csábítani oda. De aztán fél évre rá rájöttem, hogy olyan jó kis nyugi van ott pár csapattal, akik szintén nyugodtan elvannak, hogy végül meghívós lett a lap. Igaz, nincs nagy pörgés, de pont ezért jó, hogy nyugi van.
Ezért tudom értékelni, hogy ilyen közösséget hoztál össze a személyiségeddel. Igazán gratulálok! 🙂
Köszi. Tényleg szerencsém van, nagyon aranyos itt mindenki. 🙂 Hétköznapi és kevésbé hétköznapi arcok, sokfélék vagyunk! 🙂