milano

Kezdődött ott, hogy a repülőgépen ülve a sztyuvi a következőt közölte fél óra várakozás után: Sajnálattal közöljük kedves utasainkkal, hogy a gép kormányműve elromlott , a hibát a jelen pillanatban is javítják. Remélhetőleg egy félóra múlva már mi is többet tudunk mondani, hogy felszállunk -e vagy, egy másik géppel indulunk Milánóba.

Hoppá…. és már szedtem is volna a cuccaimat, és szaladtam volna hazáig. Aztán a józan eszem győzött. És laza 2 órás késéssel meg is érkeztünk…

Péntek napközben kiállítás,+műsor, éjjel egy klubban fellépés, majd második nap ismét kiállítás és éjjel újra egy klub, majd harmadik nap ismét kiállítás. Kicsit oda lettünk, hozzá kell tenni, hogy én a szervezők latinos mentalitát is eléggé nehezen viselem. 🙂 Szóval felvettük a habitust, ha valami nem tetszett olaszosan üvöltöztük egymással, harmadik nap én már a látogatokkal is… Gili Sky művésznevű kollegína ma már a következő szöveget nyomta mindenkinek, aki hozzászólt: non kápító nyente, grásziá, csáó! Majd kedvesen hátat fordított.

Rácz Linda Művésznő a teraszra kitett, cigizőket melegítő alatt gondolta, hogy lebarnul. Na ez volt a vég…

Három nap semminemű alvás után ezt üzentük a világnak:

Hazafelé pedig szokás szerint széjjelpakoltattak a reptéren, az összes ellenőrző ponton, természetesen a laptopomat is be kell kapcsolnom, hogy lássák nem vagyok öngyilkos merénylő, meg ilyesmik.